Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására,


De mindjárt elvette az árpacukrot, és megjegyezte: - Legalább papírba csomagoltad volna, milyen piszkos a kezed. Száraz és forró kezébe fogta a kezemet, és megnézte. Néhány pillanat múlva körülnézett, és azt javasolta: - Ide hallgass, bújjunk el valahova, és olvassuk a Kamcsatkai lány-t.

Sokáig kerestük, hova bújhatnánk, sehol sem volt alkalmas hely. Végül elhatároztuk, hogy legjobb lesz a fürdőház vetkőzőjébe bújnunk, ott sötét van, de az ablakhoz lehet ülni: ez az ablak a pajta és a szomszédos vágóhíd közötti piszkos szegletre nyílt, ritkán néztek be rajta az emberek. S most ott ül ő, oldalt az ablaknak, beteg lábát kinyújtja a padon, egészséges lábát a padlón nyugtatja, ül, és arcát az elnyűtt könyvbe temetve, felhevülve hadarja a sok-sok érthetetlen és unalmas szót.

Én mégis izgatott vagyok.

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására

A padlón ülve látom, ahogy komoly szeme mint kék lángocska futkos a könyvoldalakon, néha megnedvesül a könnyektől, hangja remeg, amint sietősen mondja az érthetetlenül összekapcsolt ismeretlen szavakat. Én azonban megragadom e szavakat, és iparkodom versbe szedni, forgatom erre, forgatom arra - ez aztán végképp lehetetlenné teszi, hogy megértsem a könyv tartalmát.

Térdemen a kutya szunyókál, én Szélvésznek hívom, mert lompos és hosszú, gyorsan fut, és úgy morog, mint kéményben az őszi szél. Némán bólintok.

A szavak összevisszasága egyre jobban izgat, egyre nyugtalanabbul kívánnám felcserélni a sorrendjüket, úgy, ahogyan a dalokban állanak, ahol minden egyes szó él és ragyog, mint csillag az égen. Amikor besötétedett, Ljudmila, könyvet tartó, elfehérült kezét leeresztve, megkérdezte: - Ugye szép?

No látod Ettől az estétől kezdve gyakran üldögéltünk a fürdőház vetkőzőjében.

hatékony gyógymódok az ascaris ellen gyertyák gyerekeknek helmintákból

Ljudmila örömömre nemsokára lemondott a Kamcsatkai lány olvasásáról. Képtelen voltam válaszolni arra a kérdésre, hogy miről is van szó ebben a véget nem érő könyvben - azért volt véget nem érő, mert a második rész után, ahol az olvasást kezdtük, előkerült egy harmadik; s a kislány azt mondta, hogy van egy negyedik is.

Különösen jól éreztük magunkat esős napokon, ha a rossz idő nem szombatra esett, ilyenkor ugyanis befűtötték a fürdőt. Az udvaron ömlik az eső, senki sem jön ki a házból, nem néz oda hozzánk, sötét kuckónkba Ljudmila nagyon félt, hogy "rajtakapnak" bennünket.

Tudtam, és helminták a vizeletben is féltem, hogy "rajtakaphatnak".

  1. Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]
  2. Révai Nagy Lexikona, kötet: Sodoma-Tarján () | Arcanum Digitális Tudománytár
  3. Paraziták földje
  4. MAKSZIM GORKIJ: INASÉVEK - AZ ÉN EGYETEMEIM

Órák hosszat üldögéltünk beszélgetve, néha mesélgettem nagyanyó meséit, Ljudmila pedig a Medvegyica Trichomonas módszerek a kezelésére élő kozákok életéről mesélt.

Itt csak nyomorban él az ember Elhatároztam, hogy ha felnövök, feltétlenül odamegyek, és megnézem a Medvegyica folyót.

Nemsokára már nem szorultunk rá a fürdőház vetkőzőjére: Ljudmila anyja munkát kapott egy szűcsnél, és már reggel eltávozott hazulról, húga iskolába járt, bátyja egy csempeüzemben dolgozott.

Esős napokon elmentem a kislányhoz, segítettem neki főzni, a szobát és a konyhát takarítani, s ő nevetve mondta: - Úgy élünk mi ketten, mint férj és feleség, csak éppen külön alszunk. Sőt jobban élünk: a férjek nem segítenek a feleségüknek Ha pénzem volt, édességet vásároltam, teáztunk, majd hideg vízzel kihűtöttük a szamovárt, nehogy Ljudmila veszekedős anyja rájöjjön, hogy begyújtottuk.

Olykor eljött hozzánk nagyanyó, Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására, és csipkét horgolt vagy hímzett, s csodálatos meséket mondott, amikor pedig nagyapa a városba ment, Ljudmila jött át Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására, és gondtalanul lakmároztunk.

férgek és cukorszint

Nagyanyó így szólt: - Ujjé, de jól élünk! Amikor van elég pénzed, a világod könnyen éled! Biztatott a barátkozásra.

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására rossz lehelet, miről beszél

Csak butáskodni nem szabad S igen egyszerű szavakkal meg is magyarázta nekünk, mit jelent az: "butáskodni". Szépen, meggyőződéssel beszélt, s én jól megértettem, hogy a virágot nem szabad megérinteni, amíg ki nem nyílott, mert nem lesz illata, sem gyümölcse. Persze hogy beszélnünk kellett erről, hiszen a nemek kapcsolatának durva alakja nagyon is gyakran és tolakodóan került a szemünk elé, nagyon is bántott minket.

Ljudmila apja negyven év körüli, szép férfi volt, göndör hajú, bajuszos, és valami különös diadallal vonogatta sűrű szemöldökét. Furcsán hallgatag volt, nem emlékszem egyetlenegy szóra sem, amit tőle hallottam volna. Ha gyermeket becézett, csak nyögött, mint a némák, s még akkor is szótlan maradt, amikor a feleségét verte. Ünnep estéjén kék orosz ingben, félbársony bugyogóban s fényesre tisztított csizmában, jókora harmonikával - ezt a hátára vetett szíj tartotta Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására kilépett a kapun, és megállt, mint egy haptákba merevedett katona.

Kapunk előtt nyomban meg is kezdődött a "népi mulatság": hajadon lányok és asszonyok jöttek egymás után, libasorban és rejtetten, a szempillájuk mögül vagy nyíltan, mohó tekintettel nézegették Jevszejenkót, ő pedig állt, alsó ajkát előrebiggyesztve, és ugyancsak nézte fekete szemének vizsga tekintetével valamennyiüket.

Volt valami visszataszítóan kutyaszerű a szemeknek ebben a néma beszélgetésében, abban, ahogyan a nők lassú, elszánt járással haladtak el a férfi mellett A hosszú és foltos arcú, sovány, magas asszony, amióta a tífusz után rövidre nyírták a haját, olyan, mint egy elkopott seprű.

Mellette ül Ljudmila, és sikertelenül próbálja elvonni anyja figyelmét az utcáról. Csökönyösen faggatja valamiről.

Olyan ez a nő, mint egy kisebbfajta ház, a keble kidülled, mint egy tornác; fejét úgy beköti a zöld kendőjével, hogy az a húsába vágódik, piros arca, akár a padlásablak, amikor üvegéről visszaverődik a napfény. Jevszejenko a mellén keresztbe tartja harmonikáját, és játszik. Harmonikáján sok a billentyű, hangjai ellenállhatatlanul csalogatnak valamerre, az egész utcából idesereglenek a gyerkőcök, a harmonikás lába elé vetik magukat, és a homokban kővé merednek az elragadtatástól.

Amaz szótlanul rásandít. A gyékényesné pedig mint egy kődarab ül nem messze, a Lovaglópálca boltja előtti lócán, s fejét a vállára hajtva, felgerjedve figyel. A mezőn, a temető mögött, alkonyfény piroslik, az utcán, akárcsak egy folyón, rikító öltözékű, nagy testdarabok úsznak, forgószélként ficánkolnak a gyerekek, gyengéd és mámoros a langyos levegő.

A napközben felmelegedett homok orrfacsaró levegőt bocsát ki magából, különösen jól érezhető a vágóhidak zsíros, édeskés bűze: a vérszag; azokról az udvarokról pedig, ahol a szűcsök laknak, sós és maró irhabűz terjeng.

Asszonyi karattyolás, férfiak részeg üvöltése, éles gyerekvisítozás, a harmonika mély zengése - mindez egyetlen, sűrű zúgássá olvad össze: a fáradhatatlanul éltető föld hatalmasakat lélegzik.

Mindez nyers, meztelen, és arra késztet, hogy nagy, erős érzéssel bízzuk rá magunkat erre a fekete életre, amely olyan szemérmetlenül állatias. Henceg az erejével, és aggodalmasan, feszülten keresi, hogyan vezesse le. S a lármán keresztül olykor a szívemig hatol, örökre az emlékezetembe vésődik egy-egy szokatlanul hátborzongató mondat: - Egy embert nem szabad mindenkinek egyszerre ütnie, sorjában kell Közeleg az éjszaka; a levegő üdébb, a lárma halkul, a faházak felduzzadnak, megnőnek, árnyékba burkolóznak.

A gyerekeket mind hazacipelték aludni, némelyik mindjárt ott a kerítés tövében elszunnyadt, az anyja lábánál vagy a térdén. A legtöbb gyerek éjszakára szófogadóbbá, csendesebbé válik.

Jevszejenko észrevétlenül eltűnt, szinte elolvadt, a gyékényesné sincs sehol, a mély hangú harmonika valamerre távol, a temető mögött szól.