Ha férgek, akkor vékonyodsz, "Sütőtök édességek": a "Férfiak" használata és károsítása - Virágok

Nyár volt, július, fehéren forrott a por, lépegettem bánatos állatok mögött, szívemben nem éreztem semmi örömöt.

Míg a rétre elértünk, apró talpaim porban sültek, fejemet nyomta a meleg, álltak a lombok, valamit vártak talán, mint fülek hallgatóztak fényes levelek. Legyek bizsegtek barmaim szeme körül, potyogtak a kis borjak drága könnyei, vért szívtak, vörösödtek éhes bögölyök, elhervadtak a tehenek rózsás tőgyei.

A lósóska levelét sodorta a hő sárga tölcsérré, a rét haldokolt, ezer fűszálat szopott ezer fénysugár, vizes-árok füstölgött, virág jajgatott.

Akkor a világ beborúlt, jött a vihar, kapkodta ingem, szakított leveleket, óriás nyárfa keresztet akart vetni, rádördült az égbolt, s karja leesett. Vihar lökdöste, sodorta barmaimat, visszaterelni őket orrukhoz vertem botot, szegények bőgtek, szájuk tele volt sárral, hátuk a félelemtől felpúposodott.

Akkor a akkor vékonyodsz kiderült, néztek a felhők után, fényben ziháltak, szívták a jó levegőt, sárga esőlé csurgott farkuk bojtjain, hasuk alatt a sok fű tündökölve nőtt. Örömükben birkóztak, csattogtak szarvaik, meghasogatták egymást, vérük fűre dűlt. Ázott ingben körülöttük táncoltam én, mosolyogtam, zengettem nádi hegedűt.